A térdkalács (patella) sok más csontunkhoz képest viszonylag kis méretű, de törése mégis kellemetlen sérülés. Tulajdonképpen a térdet nyújtó ín-izom rendszerbe beilleszkedő csontról van szó, ami a combizmok erejét a lábszár felé közvetíti. A sérülés indirekt és direkt erőbehatásra jöhet létre, előbbi esetben megfeszített combizom melletti hirtelen térdhajlítás, utóbbiban térdre(térkalácsra) esés okozza a bajt.

Felismerése nem nehéz – duzzanat, nyomásérzékenység tapintható – különösen elmozdult, szétcsúszott esetben. Ilyenkor jól érezhető a térkalács eredeti helyén lévő besüppedés a két eltávolodott csontdarab között, a végtagot a sérült nem tudja nyújtva emelni. Természetesen nem hagyható el a röntgenvizsgálat sem, ami a részleteket is megmutatja és a kezelési terv felállításához nagyon fontos.

A térdkalács töréseit a következő csoportokba soroljuk: 1. Osteochondralis (egy kis darab – izületi porcot is hordozó! – csont kitörése) 2. Hosszanti 3. Csillag alakú 4. Darabos, más néven romtörés 5. Haránttörés 6. Kiszakításos törés.  A kezelés a törés típusától függ, lehet műtét nélküli, vagy műtéti.  Ha nem operálunk, akkor általában combtőtől a boka fölötti magasságig érő, 10 fokban hajlított helyzetű gipsztokot kap a sérült. Ezt a rögzítést 4-6 hétig kell viselni.

Ma már elterjedtek a levehető, csuklós térdrögzítők, melyek bizonyos térdkalácstörés típusoknál szintén alkalmazhatók. Ha nagymennyiségű izületi folyadékgyülemet (legtöbbször vérömleny) észlelünk, azt a műtét nélküli kezelés előtt is le kell bocsátanunk megfelelő vastagságú tű és fecskendő segítségével. Ha műtéti ellátás szükséges (elmozdult törések), azt lehetőleg mihamarább el kell végezni! A beavatkozás célja a térdkalács és a rajta lévő izületi felszín lépcsőképződés mentes helyreállítása. Szóba jövő műtéti megoldások: húzóhurok, körkörös dróthurok, csavaros rögzítés, valamint ezek kombinációja.

Előfordul (több darabból álló, vagy romtöréseknél), hogy kisebb morzsalékony csontdarabokat végleg el kell távolítani. Ritkán, de szóba jöhet (pl. apródarabos romtörések esetén) a térdkalács teljes eltávolítása. Mindkét esetben fontos, hogy helyreállítsuk a lábszárfeszítő izom-ín rendszert. A műtéti megoldások után is célszerű rögzítést alkalmazni. Szövődményként jelentkezhet fertőzés, a fémanyagok lazulása, az egyenetlenség miatt kialakuló izületi kopás, stb.

Az utókezelés a törés típusától és a páciens együttműködő készségétől is függ: Stabil műtét utáni helyzet esetén 1-2 nap után elkezdhető az irányított tornakezelés. Darabosabb törések után inkább gipsztokot helyezünk fel 6 hétre, majd azt követi a mozgatás. A fémeltávolítást 6 hónap után javasoljuk.