Hogyan lettem televíziós? Váratlanul, de nem véletlenül. Médiatanulmányaim során televíziós gyakorlataink is voltak – megtetszett, kedvet kaptam hozzá! Előbb egy vidéki csatornánál voltam szerkesztő, ahol a reggeli Híradónak dolgoztam. Jó iskola volt, a munkatempó olyan, mint egy napilapnál: pörgős! Nem sokat kellett várom a továbblépésre: a Magyar Televízióhoz hívtak.
Óriási megtiszteltetésnek éreztem, hogy ott dolgozhatok! Ott, ahol a folyosókon és az aulában bármely pillanatban korábbi példaképeimmel találkozhattam! Szinte valamennyi vágószobát végigjártam, miközben előbb a Jelentés, majd a Jobbulás című magazinműsorok riportjait készítettem. Nem nehéz kitalálni, utóbbi egy egészségmagazin volt, melyben mindkét szakterületemen, orvosként és a médiában szerzett tapasztalataimat is kamatoztathattam.
A vágószobák hangulata, a „gyártás”, a mindig jó hangulatú forgatócsoportok – mind-mind örök emlék! Riporterként is élmény dolgozni, de valamivel később, egy újabb felkérésnek köszönhetően, az egyik kereskedelmi televíziónál az Egészség ABC képernyős munkatársa lettem. Aztán ismét egy ugrás, ezúttal egy kábelcsatornához, ahol a Nagyvizit című egészségmagazin házigazdájaként dolgoztam.
Végül pedig egy még nagyobb lehetőséget kaptam: a Duna Televízió reggeli műsorában jelentkezhettem naponta, élőben, Dr. Boross rendel című orvosi rovatommal.
És hogy milyen műsorvezető vagyok?