„Hangos sérülés” – Az Achilles-ín szakadásáról

Gyakori sérülés, legtöbbször (75%) sportolás közben következik be. Aki volt már szenvedő alanya, vagy szemtanúja ilyen ínszakadásnak, az hallhatta azt a jellegzetes csattanó hangot, amire a címben utaltam! Az Achilles ín 1 cm átmérőjű, ezzel az emberi szervezet legvastagabb ina.

A szakadás mindig indirekt úton jön létre, történhet tisztán az ínállományban, az ín és izom átmeneti szakaszán, de előfordul a sarokcsontból való csontos kiszakadás is.

Hogyan ismerhető fel?

Törékeny páros – Az alkarcsontok töréséről

Az alkar csontos vázát az orsócsont (radius) és a singcsont (ulna) alkotják.  A törzshöz közeli végeik törését a könyök, távoli végeikét pedig a csukló sérüléseihez soroljuk.  A fennmaradó esetekben beszélünk ténylegesen alkartörésről. Külön-külön és együtt is törhetnek, ez utóbbi az úgynevezett „komplett” alkartörés.

Felismerése általában könnyű: A laikus szemlélő számára azonnal szembetűnő ijesztő deformitás, görbeség egyértelműen jelzi a bajt. Az egyszerűbb eseteken kívül előfordul, hogy a törés valamelyik csont izületi végének ficamával jár együtt, vagy hogy a két csont között feszülő inas lemez is elszakad. Az orsócsonton és singcsonton tapadó izmok a törés pillanatában létrehozzák a típusos elmozdulást, alkartörés esetében ritka az elmozdulás nélküli eset.

Egy életen át – sport minden korban

A sportolás nemcsak fiatalon, hanem a későbbi életszakaszokban is egészséges és hasznos! Az idő múlásával azonban számolnunk kell olyan betegségekkel, elváltozásokkal, melyek befolyásolják a mozgás intenzitásának mértékét. Az egyik ilyen a csontritkulás (osteoporosis), melyet a csontok tömegének (ásványi anyag tartalmának) csökkenése, szerkezetének zavara jellemez, következménye pedig a törékenység fokozódása.

Ez a betegség férfiakon is előfordul, de főként nőknél észlelhető, ami bizonyos hormonális változásokkal (hormonhiánnyal) magyarázható. A csontsűrűség megfelelő módszerrel és eszközökkel jól mérhető, kezelésében szerepe van a gyógyszeres lehetőségeknek, a magas kalciumtartalmú ételek fogyasztásának, de nagyon fontos a mozgásterápia is.

„Áll, vagy bukik” – a láb sérüléseiről

A láb gyakran sérül sportolás közben, ezért mindenképpen hasznos, ha összefoglaljuk, mi is történhet egy „félrelépés” kapcsán. Ez a testrész fontos szerepet tölt be a test(súly) megtartásában, a számos csonton és az itt található ízületeken keresztül. A lábat – a sarok- és ugrócsonthoz kapcsolódó – lábtő-, lábközép-, és lábujjperc csontok alkotják. A sérülések súlyossága szerint beszélünk rándulásról, zúzódásról, ficamról, vagy törésről.

A vizsgálati sor megegyezik a korábbi cikkekben leírtakkal: 1. megtekintés, 2. tapintás, 3. röntgenfelvétel, 4. (szüksége esetén) CT, MR. A rándulás, zúzódás tünetei és kezelése szintén az általános elvek szerint történik, így itt most inkább néhány – a lábra jellemző – speciális sérüléstípust veszünk sorra. A lábtőcsontok töréseit főként műtét nélkül, gipsszel kezeljük. Ficam esetén ezen a területen gyakran nehéz a sérülés felismerése, mivel nem  mindig jár olyan egyértelmű deformitással, mint a hosszú csontokat összekötő ízületek esetén.

ESZKÖZ A SIKERHEZ – Fizioterápiás lehetőségek sportolóknál

Legelőször ismerkedjünk meg a fizioterápia fogalomrendszerével: A szó első része a görög füzosz szóból ered, ami természetet jelent, a fizioterápia tehát a természet energiáit használja a gyógykezelésben. A fizikoterápia már szűkebb fogalom, ebben az esetben kizárólag fizikai energiákkal történik a kezelés.

A fizikoterápia további területekre osztható. 1. A bevitt energiák szerint: elektroterápia (kis- és középfrekvenciás), magnetoterápia, mechanoterápia (gyógytorna, masszázs, ultrahang, stb.), hidroterápia, balneoterápia (termális ásványvíz használata), fototerápia (lézer, ultraibolya sugárzás, stb.), termoterápia (infravörös sugárzás, hőkezelések, iszapkezelések, stb.), klímaterápia (gyógyklíma, barlangkezelés), inhalációs terápia, dietétika.