Veszélyes felfutás – A kéz fertőzései

Az emberi kéz gyakran sérül sportolás, vagy egyéb, mindennapi tevékenységek során. Ha a keletkezett sebeket nem látjuk el azonnal, könnyen gyulladás alakulhat ki, ami veszélyes, mert a kéz különleges anatómiai felépítése miatt gyorsan továbbterjed a bőr alatti mélyebb rétegekbe is.

A súlyos következmények egyetlen módszerrel előzhetők meg igazán: szakszerű sebészi és gyógyszeres kezeléssel. A kéz gennyes gyulladásainak leggyakoribb tünetei: bőrpír, meleg tapintat, duzzanat a seb körül de igen korán jelentkezik a lüktető-feszítő fájdalom is. A sebkörnyékről kiinduló, „felfutó” piros csíkot a nyirokerek gyulladása okozza.

Súlyosabb esetekben magas láz és hidegrázás alakul ki. Ínhüvelyre- és ízületre terjedő gyulladáskor jellegzetes a félig hajlított, kímélő helyzetű ujj, ugyanis a fájdalom így viszonylag enyhül. Mi okozza a kéz gyulladásait? Apró sérüléseken keresztül is bejuthatnak a kórokozók, ennek éppen az a veszélye, hogy néha a sérült nem veszi komolyan az esetet, nem fordul időben szakorvoshoz. A kezelés főbb szabályai a következők: Elsőként (max. 24 óráig) jegelést, párakötést alkalmazhatunk, de ha nem észlelünk javulást, sebészileg fel kell „vágni” a gyulladt területet.

Kis csont, nagy gond

Az emberi csuklóban 8 apró kéztőcsont helyezkedik el, két sorban. Közülük leggyakrabban a magyarul sajkacsontnak nevezett sérül. Különösen gyakori sportsérülés ez (eséskor letámasztás, kéznek csapódó labda, stb.) és sokszor nem kerül azonnal felismerésre.

Ez utóbbi azzal magyarázható, hogy bár duzzanat és fájdalom is jelentkezik, de borogatásra, kíméletre viszonylag hamar elmúlik és durva alaki deformitás nem észlelhető, ezért a sérült nem megy orvoshoz. Az egyik nagy gond pontosan ez, hogy csak későn derül ki a sérülés és akkor sok esetben már álizülettel (rosszul gyógyult törés) állunk szemben. A másik nagy gond – amit általában nehezen fogad el a páciens – a szükséges gipszrögzítési idő: Mivel ennek a csontnak – minden emberben – a gyógyuláshoz is fontos vérellátása viszonylag gyengébb, minimum 10-12 hét kell az „összeforráshoz”!!!

„Kétváll” a jégen – a kulcscsont körüli sérülések kezelése

E heti témánkat a jégkorong bajnokság adta: Tokaji Viktor, a dunaújvárosiak válogatott védője a Ferencváros elleni bajnoki mérkőzésen egy ütközés során jobb oldali kulcscsont törést szenvedett, ráadásul a bal vállában is elszakadtak a szalagok. Mire e sorok megjelennek, a játékos már túl van a műtéten és várja a mielőbbi felgyógyulást, de az már biztos, hogy az áprilisi divízió 1-es világbajnokságot ki kell hagynia.

A kulcscsont törései közvetett, illetve közvetlen erők hatására jönnek létre, leggyakrabban haránt, vagy ferde, ritkábban darabos töréseket látunk. Legtöbbjük a csont középső harmadában keletkezik, jóval ritkábban a külső és a belső végénél. Már az első vizsgálatkor valószínűsíthető a sérülés, amit a röntgenfelvétel csak megerősít. A középső harmadban lévő törés kezelése legtöbbször konzervatív, műtét nélküli.

Játszva gyógyul – a kézközépcsontok töréseiről

Nemrég kézközépcsontját törte Gera Zoltán, a labdarúgó válogatott csapatkapitánya. A sérülést megoperálták, aztán egy rövid kihagyás után – speciális rögzítő sínben – a játékos újra pályára léphetett. Hogy egy ilyen kézsérülés befolyásolja-e a sportoló teljesítményét, nem tisztem eldönteni, ki-ki ítélje meg maga.

A törés kezeléséről viszont érdemes szólni, mivel a kézközépcsontok (metacarpusok) elhelyezkedésüknél fogva gyakran sérülnek. A hajlító-, vagy csavaró (indirekt) erők következtében törhet a metacarpus középső, esetleg ízület közeli, vagy ízületi felszínt is érintő része. A törést direkt erők is létrehozhatják, a törési felszín lefutása lehet ferde, haránt, spirál, vagy darabos. A vizsgálatkor a sérült csont felett duzzanatot látunk, nyomásérzékenység tapintható, észleljük a kóros mozgathatóságot, ropogást (crepitatio). A kétirányú röntgenfelvétel mindig jól ábrázolja a sérülést.

Törékeny páros – Az alkarcsontok töréséről

Az alkar csontos vázát az orsócsont (radius) és a singcsont (ulna) alkotják.  A törzshöz közeli végeik törését a könyök, távoli végeikét pedig a csukló sérüléseihez soroljuk.  A fennmaradó esetekben beszélünk ténylegesen alkartörésről. Külön-külön és együtt is törhetnek, ez utóbbi az úgynevezett „komplett” alkartörés.

Felismerése általában könnyű: A laikus szemlélő számára azonnal szembetűnő ijesztő deformitás, görbeség egyértelműen jelzi a bajt. Az egyszerűbb eseteken kívül előfordul, hogy a törés valamelyik csont izületi végének ficamával jár együtt, vagy hogy a két csont között feszülő inas lemez is elszakad. Az orsócsonton és singcsonton tapadó izmok a törés pillanatában létrehozzák a típusos elmozdulást, alkartörés esetében ritka az elmozdulás nélküli eset.

Véres küzdelem – az érsérülések ellátásáról általában

Az emberi szervezetet vérrel ellátó erek (feladatuk a vér szívből való ki-, illetve oda való visszajuttatása) felépítése egyedi, ennek megfelelően sérülésük esetén speciális ellátást igényelnek. Károsodásuk létrejöhet nyílt szúrás, metszés, zúzódás során, vagy fedett összenyomatással. A zárt sérülések legtöbbször csonttörések, ficamok kapcsán keletkeznek (direkt sérülések) Indirekt a sérülés, ha pl. túlnyújtásos szakadásról van szó. Előfordul, hogy az érfalnak csak egy rétege sérül, de már ez is probléma forrása lehet. Hogyan derítsük ki, hogy van-e érsérülése a betegnek?

Az előzmények ismerete (a sérülés körülményei, vérveszteség mennyisége, stb.) mindig segít! Természetesen legfontosabb a vizsgálat: megtapintjuk a pulzust, megtekintjük a végtag színét (sápadt-e), vizsgáljuk a hőmérsékletét (hűvös-e). Ezen kívül segítésünkre lehet a kontrasztanyagos röntgenvizsgálat és az úgynevezett Doppler (ultrahangos) érvizsgáló készülék. Mikor kell operálni az érsérülést? Ma már, ha lehetséges, minden esetben, a rendelkezésre álló eszközök és technikák lehetővé teszik az egészen vékony verőerek varratát is. Mielőbbi ellátásra kell törekednünk, mert az idő múlásával nő a vérrögképződés és az egyéb szövődmények veszélye.

Szike nélkül – a nem műtéti töréskezelésről általában

A nem műtéti töréskezelés, pontosabban a gipszkötés alkalmazása már 1852 óta ismeretes. Azóta természetesen hatalmas fejlődésen ment át ez a módszer is, mint minden más az orvostudományon belül. A klasszikus elvek leírása egy osztrák baleseti sebész, Lorenz Böhler nevéhez fűződik.

Ezek: a törés helyretétele, jó helyzetben való rögzítése, majd annak leteltével a mozgatás megkezdése. Fontos szabály, hogy a sérülés első ellátásakor csak gipszsínt szabad felhelyezni, melynek gézpólya meneteit fel kell hasítani és újrapólyázni, a vérkeringési zavarok elkerülése végett. Körkörös gipsz csak később, a duzzanat megszűnését követően, általában 1 hét után lehetséges. A gipszrögzítés ideje az egyes csontok esetében más és más. Például csuklótörésnél elég 4-6, lábszártörésnél minimum 12 hét, de sokszor 16 hét is szükséges.

Megtört lendület – a kézközépcsont sérülései

Boris Zarkovic a DKSE most szerződtetett horvát kézilabdázója máris legalább 6 hetes kihagyásra számíthat, miután a férfi juniorválogatott elleni felkészülési mérkőzésen kézközépcsonttörést szenvedett. A kézközépcsontok (metacarpusok) elhelyezkedésüknél fogva gyakran sérülnek.

A hajlító-, vagy csavaró (indirekt) erők következtében törhet a metacarpus középső, esetleg ízület közeli, vagy ízületi felszínt is érintő része. A törést direkt erők is létrehozhatják, a törési felszín lefutása lehet ferde, haránt, spirál, vagy darabos. A vizsgálat során a sérült csont felett duzzanatot, vérömlenyt látunk, nyomásérzékenység tapintható, észleljük a csont kóros mozgathatóságát, ropogását (crepitatio).

A két irányból készített röntgenfelvétel jól ábrázolja a sérülést. A kezelés típustól függően többféle lehet: A középső rész elmozdulásra nem hajlamos, stabil törése esetén a helyretétel után 4-5 hét gipszrögzítés szükséges. Úgynevezett konzervatív-funkcionális kezelést szoktak alkalmazni akkor, ha csak egy kézközépcsont törött (stabil, elmozdulásra nem hajlamos esetben) és a mellette lévők épek.