Baj van, doki? – a sportorvos feladatairól általában

A csillagvizsgáló rovat elindulása óta már nagyon sok sérülés- és betegségfajtát áttekintettünk, ami a sporthoz kapcsolódik, kapcsolódhat. Ideje arról is írni, hogy milyen szerteágazó feladatai vannak egy csapatnál, egyesületnél dolgozó sportorvosnak? A kérdésből sejthető, hogy nemcsak a mérkőzés (verseny) alatti teendők tartoznak ide.

Versenyek előtt meg kell vizsgálni a sportolókat, egészségi állapotukat folyamatosan jó szinten tartani és az előírásoknak megfelelően rendszeresen ellenőrizni. Sérülés esetén a sportorvos felismeri annak típusát, elsősegélyben részesíti a versenyzőt a pálya mellett, gondoskodik – szükség esetén ¬– a kórházba szállításról, a megfelelő kezelésről. A gyógykezelés után szintén nagyon lényeges az utókezelés megszervezése és figyelemmel kisérése, hiszen ezen is múlik a végső gyógyulás. Ugyancsak a csapatorvos feladata az edzettségi állapot kontrollálása, a versenyzők megóvása a túledzettségtől.

Találatok körön kívül – a lőtt sérülésekről

A lőtt sebek a sérülések speciális fajtáját képviselik, megjelenésükben és kezelésükben is eltérnek a többitől. Mivel a fegyverek szerepet kapnak néhány sportágban, és szabadidőben is használhatjuk őket, nem haszontalan említést tenni a veszélyekről, tudnivalókról, teendőkről.

Lövési sérülés során a lövedék becsapódáskor bemeneti nyílást hoz létre, mögötte lőcsatorna alakul ki, végül a kimeneti nyíláson hagyja el (ha elhagyja) a szervezetet. A bemeneti nyílás átmérője a lövedék becsapódási felületével közel azonos. A lőcsatorna a lövedék emberi szövetekben megtett útja. Ennek fala nem egyenletes, mert a lövedék a lövés haladási iránya mellett erre merőleges forgó, illetve billegő mozgást is végez.

A kimeneti nyílás általában szabálytalan alakú és átmérője nagyobb, mint a bemeneti nyílásé. Vizsgálatkor nagyon fontos a be- és kimeneti nyílás pontos meghatározása, annak megállapítása, hogy életet veszélyeztet-e a sérülés?

Kis csont, nagy gond

Az emberi csuklóban 8 apró kéztőcsont helyezkedik el, két sorban. Közülük leggyakrabban a magyarul sajkacsontnak nevezett sérül. Különösen gyakori sportsérülés ez (eséskor letámasztás, kéznek csapódó labda, stb.) és sokszor nem kerül azonnal felismerésre.

Ez utóbbi azzal magyarázható, hogy bár duzzanat és fájdalom is jelentkezik, de borogatásra, kíméletre viszonylag hamar elmúlik és durva alaki deformitás nem észlelhető, ezért a sérült nem megy orvoshoz. Az egyik nagy gond pontosan ez, hogy csak későn derül ki a sérülés és akkor sok esetben már álizülettel (rosszul gyógyult törés) állunk szemben. A másik nagy gond – amit általában nehezen fogad el a páciens – a szükséges gipszrögzítési idő: Mivel ennek a csontnak – minden emberben – a gyógyuláshoz is fontos vérellátása viszonylag gyengébb, minimum 10-12 hét kell az „összeforráshoz”!!!

Parányi méretek, óriási eredmények – a mikrosebészetről

Az orvostudomány egyik különleges és csodálatos területe a mikrosebészet. Az apró erek, idegek és egyéb képletek mikroszkópos helyreállítása sok esetben egy-egy végtag megmentését jelentheti. Ezt a sebészi eljárást több szakterület is alkalmazza, ezúttal a baleseti-, kéz- és ortopédsebészet szempontjából tekintjük át röviden a technika lényegét és a lehetőségeket.

Mikroszkópot először a szemészetben használtak, 1946-ban. 1960-ban már kézen lévő idegsérülés varratát végezték, 1968-ban pedig az első sikeres végtagrész visszaültetés (replantatio) is megtörtént. A módszerrel nemcsak ideg- és érsérülések láthatók el, hanem egyéb problémák megoldására bőr- izom- és más lebenyek ültethetők át úgy, hogy saját verő- és visszereiket a beültetés helyén mikroszkóp alatt csatlakoztatják a helyi erekhez, így biztosítva a jó vérellátást.

Ízületi kórképtár – az arthroscopiáról

Az arthroscopia ma már mindennaposan használt vizsgáló és kezelési eljárás a sport- és hétköznapi ízületi sérülések ellátásakor. A szükséges eszközök közül az egyik legfontosabb az optika, ami különböző irányú lencsékkel készül, általában 0-30-70-90 fokossal. Legtöbbször a 30 és 70 fokos optikát választja a sebész, ezekkel lehet a legjobban áttekinteni az ízület belsejét.

Nem elég azonban látni, a vizsgálathoz különböző kézi műszerekre is szükség van. Minden arthroscopos beavatkozáshoz nélkülözhetetlen az úgynevezett – 1-2 mm-es horoggal ellátott – tapintószonda, mellyel a belső képletek állapotát (feszesség, keménység, esetleges szakadás) lehet megítélni. Ha ellátandó sérülést, elváltozást találunk, segítségünkre vannak az ízületbe vezethető egyenes és hajlított ollók, harapó- és fogóeszközök, szikék, motorral hajtott forgó kések.

„Kétváll” a jégen – a kulcscsont körüli sérülések kezelése

E heti témánkat a jégkorong bajnokság adta: Tokaji Viktor, a dunaújvárosiak válogatott védője a Ferencváros elleni bajnoki mérkőzésen egy ütközés során jobb oldali kulcscsont törést szenvedett, ráadásul a bal vállában is elszakadtak a szalagok. Mire e sorok megjelennek, a játékos már túl van a műtéten és várja a mielőbbi felgyógyulást, de az már biztos, hogy az áprilisi divízió 1-es világbajnokságot ki kell hagynia.

A kulcscsont törései közvetett, illetve közvetlen erők hatására jönnek létre, leggyakrabban haránt, vagy ferde, ritkábban darabos töréseket látunk. Legtöbbjük a csont középső harmadában keletkezik, jóval ritkábban a külső és a belső végénél. Már az első vizsgálatkor valószínűsíthető a sérülés, amit a röntgenfelvétel csak megerősít. A középső harmadban lévő törés kezelése legtöbbször konzervatív, műtét nélküli.

Játszva gyógyul – a kézközépcsontok töréseiről

Nemrég kézközépcsontját törte Gera Zoltán, a labdarúgó válogatott csapatkapitánya. A sérülést megoperálták, aztán egy rövid kihagyás után – speciális rögzítő sínben – a játékos újra pályára léphetett. Hogy egy ilyen kézsérülés befolyásolja-e a sportoló teljesítményét, nem tisztem eldönteni, ki-ki ítélje meg maga.

A törés kezeléséről viszont érdemes szólni, mivel a kézközépcsontok (metacarpusok) elhelyezkedésüknél fogva gyakran sérülnek. A hajlító-, vagy csavaró (indirekt) erők következtében törhet a metacarpus középső, esetleg ízület közeli, vagy ízületi felszínt is érintő része. A törést direkt erők is létrehozhatják, a törési felszín lefutása lehet ferde, haránt, spirál, vagy darabos. A vizsgálatkor a sérült csont felett duzzanatot látunk, nyomásérzékenység tapintható, észleljük a kóros mozgathatóságot, ropogást (crepitatio). A kétirányú röntgenfelvétel mindig jól ábrázolja a sérülést.

Nem jó, ha porhanyós – a térdkalács töréséről

A térdkalács (patella) sok más csontunkhoz képest viszonylag kis méretű, de törése mégis kellemetlen sérülés. Tulajdonképpen a térdet nyújtó ín-izom rendszerbe beilleszkedő csontról van szó, ami a combizmok erejét a lábszár felé közvetíti. A sérülés indirekt és direkt erőbehatásra jöhet létre, előbbi esetben megfeszített combizom melletti hirtelen térdhajlítás, utóbbiban térdre(térkalácsra) esés okozza a bajt.

Felismerése nem nehéz – duzzanat, nyomásérzékenység tapintható – különösen elmozdult, szétcsúszott esetben. Ilyenkor jól érezhető a térkalács eredeti helyén lévő besüppedés a két eltávolodott csontdarab között, a végtagot a sérült nem tudja nyújtva emelni. Természetesen nem hagyható el a röntgenvizsgálat sem, ami a részleteket is megmutatja és a kezelési terv felállításához nagyon fontos.

A térdkalács töréseit a következő csoportokba soroljuk: 1. Osteochondralis (egy kis darab – izületi porcot is hordozó! – csont kitörése) 2. Hosszanti 3. Csillag alakú 4. Darabos, más néven romtörés 5. Haránttörés 6. Kiszakításos törés.  A kezelés a törés típusától függ, lehet műtét nélküli, vagy műtéti.  Ha nem operálunk, akkor általában combtőtől a boka fölötti magasságig érő, 10 fokban hajlított helyzetű gipsztokot kap a sérült. Ezt a rögzítést 4-6 hétig kell viselni.

KETTŐSHIBA – a gerincsérv és kezelése

Nemrég még úgy tűnt, elkerülhetetlen a műtét Mandula Petránál, kiváló teniszezőnknél, akinek dereka ismét megsérült. Végül szerencsére a szakemberek úgy döntöttek, hogy elegendő lesz a konzervatív kezelés. A gerincsérv a csigolyák közötti porckorong (discus intervertebralis) elődomborodása a gerinccsatorna felé, ami nyomhatja a gerincvelőt, vagy az ideggyököket.

A discus két részből áll: belül lágy zselatinszerű anyag, a nucleus pulposus található, amit a lemezes szerkezetű, gyűrű alakú keményebb anulus fibrosus vesz körül. Ha a külső réteg rostjai megszakadnak, köztük a belső lágy rész előrenyomul, vagy súlyosabb esetben át is törhet rajtuk. A tünetek: hirtelen jelentkező erős fájdalom, mely kisugárzó jellegű, emellett érzés- és mozgászavarok alakulnak ki. Utóbbiak megjelenési helye attól függően változik, hogy mely csigolyák között alakult ki a sérv. Leggyakrabban az ágyéki (lumbalis) 5. és keresztcsonti (sacralis) 1., illetve az ágyéki 4. és 5. között fordul elő a betegség. A kivizsgálás során a röntgenfelvétel magát a gerincsérvet nem mutatja ki, inkább az egyéb társuló elváltozásokat lehet vele igazolni, vagy kizárni.

Zajos Siker – a fül-orr-gégészeti sérülésekről

A fej, illetve a fül, orr, nyak könnyen sérülnek sportolás közben. Elég, ha az ökölvívásra és az orrcsonttörésre gondolunk. A bonyolult anatómiai felépítés miatt speciális ellátásra van szükség, ezért gyakran több szakterület képviselői vesznek részt a gyógyításban. De vegyük sorra, milyen sérülések tartoznak ebbe a körbe, és mik a teendők. Elsősegély szintjén legfontosabb a szabad légutak biztosítása és vérzés esetén annak csillapítása! Gégesérülésre a hangképzés (megváltozik, rekedtessé válik) és a légzés zavara esetén kell gondolni, vizsgálni pedig hagyományos, illetve eszközös módszerrel lehet.

Sérülhetnek a lágyrészek, vagy a gégeporcok is. A kezelés legtöbbször műtét nélküli, de előfordul, hogy szükség van operatív helyreállításra. A fül leggyakrabban sérülő része a fülkagyló. A hallásban gyakorlatilag nincs szerepe, annál fontosabbak viszont az esztétikai szempontok. Jellegzetes a porc és a porchártya között kialakuló feszülő bevérzés (haematoma), melyet a vérömleny leszívásával kell kezelni. Ha  a fülkagyló roncsolódott, szakadt, igyekezni kell a porcból minél többet megőrizni és mindig fedni kell bőrrel, mert ellenkező esetben elhal.