Idegtépő küzdelem – a gerincsérvről, kezelési lehetőségeiről

A gerinc, a gerincvelő kényes alkotóeleme az emberi szervezetnek. Sérüléseik sajnos a sportolóknál is előfordulhatnak, ezért nem lehet elégszer foglalkozni ezzel a témával. Legutóbb éppen Huszti Szabolcsnál merült fel a gerincsérv gyanúja, ami később szerencsére nem igazolódott. (sőt azóta már külföldi szerződésről is hallani!!)

Ez a betegség tulajdonképpen a csigolyák közötti porckorong (discus intervertebralis) előboltosulása a gerinccsatorna felé, ami nyomhatja a gerincvelőt, vagy az ideggyököket.

A discus két részből áll: belül lágy zselatinszerű anyag, a nucleus pulposus található, amit a lemezes szerkezetű, gyűrű alakú keményebb anulus fibrosus vesz körül. Ha a külső réteg rostjai megszakadnak, köztük a belső lágy rész előredomborodik, vagy súlyosabb esetben át is törhet rajtuk.

A tünetek ilyenkor: hirtelen erős, kisugárzó jellegű fájdalom, emellett érzés- és mozgászavarok. Utóbbiak megjelenési helye attól függően változik, hogy mely csigolyák magasságában alakult ki a sérv. Leggyakrabban az ágyéki 5. és keresztcsonti 1., illetve az ágyéki 4. és 5. között fordul elő a betegség.

Törékeny páros – Az alkarcsontok töréséről

Az alkar csontos vázát az orsócsont (radius) és a singcsont (ulna) alkotják.  A törzshöz közeli végeik törését a könyök, távoli végeikét pedig a csukló sérüléseihez soroljuk.  A fennmaradó esetekben beszélünk ténylegesen alkartörésről. Külön-külön és együtt is törhetnek, ez utóbbi az úgynevezett „komplett” alkartörés.

Felismerése általában könnyű: A laikus szemlélő számára azonnal szembetűnő ijesztő deformitás, görbeség egyértelműen jelzi a bajt. Az egyszerűbb eseteken kívül előfordul, hogy a törés valamelyik csont izületi végének ficamával jár együtt, vagy hogy a két csont között feszülő inas lemez is elszakad. Az orsócsonton és singcsonton tapadó izmok a törés pillanatában létrehozzák a típusos elmozdulást, alkartörés esetében ritka az elmozdulás nélküli eset.

Egy életen át – sport minden korban

A sportolás nemcsak fiatalon, hanem a későbbi életszakaszokban is egészséges és hasznos! Az idő múlásával azonban számolnunk kell olyan betegségekkel, elváltozásokkal, melyek befolyásolják a mozgás intenzitásának mértékét. Az egyik ilyen a csontritkulás (osteoporosis), melyet a csontok tömegének (ásványi anyag tartalmának) csökkenése, szerkezetének zavara jellemez, következménye pedig a törékenység fokozódása.

Ez a betegség férfiakon is előfordul, de főként nőknél észlelhető, ami bizonyos hormonális változásokkal (hormonhiánnyal) magyarázható. A csontsűrűség megfelelő módszerrel és eszközökkel jól mérhető, kezelésében szerepe van a gyógyszeres lehetőségeknek, a magas kalciumtartalmú ételek fogyasztásának, de nagyon fontos a mozgásterápia is.

„Áll, vagy bukik” – a láb sérüléseiről

A láb gyakran sérül sportolás közben, ezért mindenképpen hasznos, ha összefoglaljuk, mi is történhet egy „félrelépés” kapcsán. Ez a testrész fontos szerepet tölt be a test(súly) megtartásában, a számos csonton és az itt található ízületeken keresztül. A lábat – a sarok- és ugrócsonthoz kapcsolódó – lábtő-, lábközép-, és lábujjperc csontok alkotják. A sérülések súlyossága szerint beszélünk rándulásról, zúzódásról, ficamról, vagy törésről.

A vizsgálati sor megegyezik a korábbi cikkekben leírtakkal: 1. megtekintés, 2. tapintás, 3. röntgenfelvétel, 4. (szüksége esetén) CT, MR. A rándulás, zúzódás tünetei és kezelése szintén az általános elvek szerint történik, így itt most inkább néhány – a lábra jellemző – speciális sérüléstípust veszünk sorra. A lábtőcsontok töréseit főként műtét nélkül, gipsszel kezeljük. Ficam esetén ezen a területen gyakran nehéz a sérülés felismerése, mivel nem  mindig jár olyan egyértelmű deformitással, mint a hosszú csontokat összekötő ízületek esetén.

Véres küzdelem – az érsérülések ellátásáról általában

Az emberi szervezetet vérrel ellátó erek (feladatuk a vér szívből való ki-, illetve oda való visszajuttatása) felépítése egyedi, ennek megfelelően sérülésük esetén speciális ellátást igényelnek. Károsodásuk létrejöhet nyílt szúrás, metszés, zúzódás során, vagy fedett összenyomatással. A zárt sérülések legtöbbször csonttörések, ficamok kapcsán keletkeznek (direkt sérülések) Indirekt a sérülés, ha pl. túlnyújtásos szakadásról van szó. Előfordul, hogy az érfalnak csak egy rétege sérül, de már ez is probléma forrása lehet. Hogyan derítsük ki, hogy van-e érsérülése a betegnek?

Az előzmények ismerete (a sérülés körülményei, vérveszteség mennyisége, stb.) mindig segít! Természetesen legfontosabb a vizsgálat: megtapintjuk a pulzust, megtekintjük a végtag színét (sápadt-e), vizsgáljuk a hőmérsékletét (hűvös-e). Ezen kívül segítésünkre lehet a kontrasztanyagos röntgenvizsgálat és az úgynevezett Doppler (ultrahangos) érvizsgáló készülék. Mikor kell operálni az érsérülést? Ma már, ha lehetséges, minden esetben, a rendelkezésre álló eszközök és technikák lehetővé teszik az egészen vékony verőerek varratát is. Mielőbbi ellátásra kell törekednünk, mert az idő múlásával nő a vérrögképződés és az egyéb szövődmények veszélye.

Szike nélkül – a nem műtéti töréskezelésről általában

A nem műtéti töréskezelés, pontosabban a gipszkötés alkalmazása már 1852 óta ismeretes. Azóta természetesen hatalmas fejlődésen ment át ez a módszer is, mint minden más az orvostudományon belül. A klasszikus elvek leírása egy osztrák baleseti sebész, Lorenz Böhler nevéhez fűződik.

Ezek: a törés helyretétele, jó helyzetben való rögzítése, majd annak leteltével a mozgatás megkezdése. Fontos szabály, hogy a sérülés első ellátásakor csak gipszsínt szabad felhelyezni, melynek gézpólya meneteit fel kell hasítani és újrapólyázni, a vérkeringési zavarok elkerülése végett. Körkörös gipsz csak később, a duzzanat megszűnését követően, általában 1 hét után lehetséges. A gipszrögzítés ideje az egyes csontok esetében más és más. Például csuklótörésnél elég 4-6, lábszártörésnél minimum 12 hét, de sokszor 16 hét is szükséges.

Fejbe zárt fájdalom – a fül-orr-gégészeti sérülések kezelése

A fej, illetve a fül, orr, nyak elhelyezkedésüknél fogva könnyen sérülnek sportolás közben, elég, ha az ökölvívásra és az orrcsonttörésre gondolunk. A bonyolult anatómiai felépítés miatt speciális ellátásra van szükség, ezért gyakran több szakterület képviselői vesznek részt a gyógyításban. Elsősegély szintjén legfontosabb a szabad légutak biztosítása és vérzés esetén annak csillapítása!

Gégesérülésre a hangképzés (megváltozik, rekedtessé válik) és a légzés zavara esetén kell gondolni, vizsgálni pedig hagyományos, illetve eszközös módszerrel lehet. Sérülhetnek a lágyrészek, vagy a gégeporcok is. A kezelés legtöbbször műtét nélküli, de előfordul, hogy szükség van operatív helyreállításra. A fül leggyakrabban sérülő része a fülkagyló. A hallásban gyakorlatilag nincs szerepe, annál fontosabbak viszont az esztétikai szempontok.

Jellemző a porc és a porchártya között kialakuló feszülő bevérzés (haematoma), amit a vérömleny leszívásával lehet megoldani. Ha a fülkagyló roncsolódott, szakadt, igyekezni kell a porcból minél többet megtartani, bőrrel fedni, mert ellenkező esetben elhal. Az is fontos, hogy szakított sebnél az öltéseket csak a bőrbe helyezzük, ne a porcon át, mert az szintén károsodáshoz vezethet. A fej jó vérellátásának köszönhetően a teljesen leszakadt fülkagyló is – 1-2 órán belül – jó eséllyel visszavarrható.

ESZKÖZ A SIKERHEZ – Fizioterápiás lehetőségek sportolóknál

Legelőször ismerkedjünk meg a fizioterápia fogalomrendszerével: A szó első része a görög füzosz szóból ered, ami természetet jelent, a fizioterápia tehát a természet energiáit használja a gyógykezelésben. A fizikoterápia már szűkebb fogalom, ebben az esetben kizárólag fizikai energiákkal történik a kezelés.

A fizikoterápia további területekre osztható. 1. A bevitt energiák szerint: elektroterápia (kis- és középfrekvenciás), magnetoterápia, mechanoterápia (gyógytorna, masszázs, ultrahang, stb.), hidroterápia, balneoterápia (termális ásványvíz használata), fototerápia (lézer, ultraibolya sugárzás, stb.), termoterápia (infravörös sugárzás, hőkezelések, iszapkezelések, stb.), klímaterápia (gyógyklíma, barlangkezelés), inhalációs terápia, dietétika.

Elvesztett gondolatok – az agyrázkódásról

Néhány napja arról olvashattunk, hallhattunk, hogy a győri női ifjúsági kézilabda csapat autóbalesetet szenvedett, de szerencsére könnyebb sérülésekkel megúszták a lányok. Az első híradások arról számoltak be, hogy többüknek enyhe agyrázkódása volt. Lám, a sportolót nemcsak a pályán érheti baleset (sajnos!).

Az agyrázkódás (commotio cerebri) mindemellett olyan sérülés, ami sportolás közben is gyakran előfordul, legyen szó labdarúgásról, kézilabdáról, vagy más sportágról. Szerencsére azonban a legenyhébb idegrendszeri sérülésfajták egyike, mely az eddigi ismeretek szerint nem jár kimutatható, biztosan igazolt maradandó elváltozással. Egyetlen jellemző kórjele a tudatvesztés. Ez általában néhány percig tart és az első vizsgálat során az emlékezetkiesés megállapításával igazolható.

Meggyengült védelem – bőrsérülések a sportban

Az emberi testen a hétköznapi életben és sportolás közben is a bőr sérül leggyakrabban. Horzsolások, hólyagok, szakítások, vágott, metszett, szúrt (pl. vívás, szöges cipő) sebek jöhetnek létre, melyek mindenképpen ellátást igényelnek. A nyílt sebek sűrűn előfordulnak a különböző sportágakban, a kemény talajon való elesés közben könnyen kialakul ilyen sérülés.

Bizonyos esetben csak a bőr külső rétege érintett, máskor azonban a mélyebb részek (ín, izom, erek, idegek) is sérülhetnek. Az első teendők között a vérzéscsillapítás szerepel, melynek három módszere: 1. a sérült testrész felemelése, 2. direkt nyomás, 3. rugalmas pólyakötés.  A sebek tisztításának alaposnak kell lennie, jobb ha ezt szakemberre bízzuk.  A megtisztított sebet mihamarább, de legalább 6 órán belül véglegesen el kell látni, kimetszeni a szennyezett részeket, elvégezni a varratot, majd felhelyezni a steril kötést. Ha a seb fertőződik, jellemző a fájdalom, duzzanat, bőrpír és nyomásérzékenység.

A fertőzés a sebből a nyirokereken keresztül továbbterjedhet a nyirokcsomókba. Ilyenkor a nyirok utak gyulladása miatt – azok lefutása mentén – vörös csík jelenik meg (gyakran mondják: „fut a piros csík”). Minden, szabadban elszenvedett nyílt sebzés magában hordozza a tetanus fertőzés veszélyét, ezért kötelező a megelőző oltás beadása.