Az emberi szervezetet vérrel ellátó erek (feladatuk a vér szívből való ki-, illetve oda való visszajuttatása) felépítése egyedi, ennek megfelelően sérülésük esetén speciális ellátást igényelnek. Károsodásuk létrejöhet nyílt szúrás, metszés, zúzódás során, vagy fedett összenyomatással. A zárt sérülések legtöbbször csonttörések, ficamok kapcsán keletkeznek (direkt sérülések) Indirekt a sérülés, ha pl. túlnyújtásos szakadásról van szó. Előfordul, hogy az érfalnak csak egy rétege sérül, de már ez is probléma forrása lehet. Hogyan derítsük ki, hogy van-e érsérülése a betegnek?

Az előzmények ismerete (a sérülés körülményei, vérveszteség mennyisége, stb.) mindig segít! Természetesen legfontosabb a vizsgálat: megtapintjuk a pulzust, megtekintjük a végtag színét (sápadt-e), vizsgáljuk a hőmérsékletét (hűvös-e). Ezen kívül segítésünkre lehet a kontrasztanyagos röntgenvizsgálat és az úgynevezett Doppler (ultrahangos) érvizsgáló készülék. Mikor kell operálni az érsérülést? Ma már, ha lehetséges, minden esetben, a rendelkezésre álló eszközök és technikák lehetővé teszik az egészen vékony verőerek varratát is. Mielőbbi ellátásra kell törekednünk, mert az idő múlásával nő a vérrögképződés és az egyéb szövődmények veszélye.

A műtét elején ebben az esetben is el kell végezni a seb kimetszését, a szennyezett szövetrészletek eltávolítását, nem kivétel ez alól maga a sérült ér sem! Az érfalon talált sérülés méretétől függően többféle megoldás közül kell választani: Kis sérülésnél úgynevezett oldalvarrat végezhető, más esetben egy véna (visszér) falából vett folttal pótoljuk a hiányzó artéria (verőér) falat. Ha az éren teljes, körkörös szakadás, vagy sérülés van, a roncsolt széli részek kimetszése után körkörös varratot végzünk. Ha hosszabb érszakasz sérült és nem tudjuk közvetlenül varrattal ellátni, szintén vénából vett szakasszal toldhatjuk meg az artériát. Az érvarrathoz mindig speciális, kellően vékony varróanyagot használunk.

Nagyon fontos, hogy a varrat elkészítése előtt mindkét ércsonkot megtisztítsuk a képződött vérrögöktől, erre szolgál egy speciális eszköz, a Fogarty-katéter, ami tulajdonképpen kihúzza az érből az alvadt vérdarabokat. A verőereket gyakorlatilag mindig helyre kell állítani, a visszereknél (vénák) a nagyobb, jelentősebbeket kell megvarrni, a kisebbek adott esetben leköthetők. Érvarratot követően vérkeringést javító, vérrögképződést gátló gyógyszereket kell adni, a végtagot fel kell polcolni.

Nyílt sérülésnél lényeges a fertőzés megelőző antibiotikus kezelés. A szóba jövő szövődmények közül a két legkomolyabb az elzáródás, illetve a vérzés. Ilyen esetekben sürgősen ismételt műtétet kell végezni.

A cikk eredetije PDF fájlban is megtekinthető!